A legkegyetlenebb törvény: "Engedd el!"

2016. január 06. - Blanka Hámori

A legkegyetlenebb törvény, hogy akkor kapod meg a kívánt dolgokat, amikor elengedted, amikor már nem számít, amikor megszűnik a görcsös akarás.

Az utóbbi hónapok ezt tanították nekem (illetve talán az elmúlt évek, de csak most tudatosult) és mind alakformálásban, mind karrierben meglett a gyümölcse!

A paradox törvény, hogy engedd el, amit annyira, de annyira akarsz, sok fázison megy keresztül. Maga az akarás ezerféle módon nyilvánul meg: kívánjuk, vágyjuk, akarjuk, kétségbeesetten akarjuk, megsértődünk a világra, hogy még nincs, majd félünk, hogy valamiért nem jól akarjuk / nem jót akarunk, aztán bevonzani igyekszünk, aztán erőből akarunk, aztán hallunk erről a törvényről - és igyekszünk nem akarni, de mindennél jobban akarjuk, aztán...

...aztán egyszer csak belefáradunk, és elegünk lesz, és mát tényleg nem érdekel. És akkor megkapjuk. Az elfáradással (amit talán feladásnak is érzékelhetünk) hirtelen megszűnnek a görcsök.

Ahogy Esther és Jerry Hicks a Kérd és megkapod-ben mondja: a folyó úgyis valamerre visz, a legtöbb amit tehetsz, hogy elengeded az evezőt, tudod, hogy úgyis odaérsz az álmaidhoz, és nem evezel kétségbeesetten az ellenkező irányba. (nem pontos az idézet, de ez a lényege)

Szóval én most szilveszterkor, 15 éve először! nos most NEM fogadtam meg, hogy lefogyok. 12 éves korom óta fogyózok, ezerféle módszerrel próbálkoztam, nagy sikerek és nagy visszahízások közepette, majd edzőként is küzdöttem a kilókkal, nem vigasztalt, hogy edzett, erős lettem - igen, a kilók érdekeltek.

A mostani szilveszterkor azonban arra gondoltam: elegem van. Miért kell nekem állandóan fogyózni? Nem elég ha erős vagyok, jó kondícióval és mindennel, amire egy edzőnek szüksége van? Kit érdekel az a plusz 3-5 kg felesleg. Lesz*om és kész.

És tényleg így lett. Most elengedve az összes félelemet és fájdalmat, és nem-vagyok-elég-jó érzést, a fejlődésemért edzek. Hogy még jobb, erősebb, kitartóbb legyek. Például új terveket tűztem ki a hajlékonyság-rugalmasság témakörben, és újra szeretnék táncolni is. A konditerem és aerobik persze marad. :) Reggelente újra jógázom, és mantrázom, hogy Ez én vagyok, itt tartok és ez így jó.

Mintha fellélegeztem volna. Bárcsak hamarabb eljött volna ez a pillanat, mennyi görcsös, fájdalmas pillanattól megkíméltem volna magam! (Persze ez egy út, amit be kell járni nincs mese.) Szóval izgalmas érzés, elhagyni egy nehéz, idegesítő puttonyt - ráadásul az eredmény mínusz 2 kiló, de bevallom nem érzem áttörésnek az életemben, nem fűzök hozzá óriási érzelmeket. Egyszerűen semlegessé vált, mert ha megértettél és teljesítettél egy feladatot, többé nem érint meg olyan mélyen.