Tapasztalatom szerint a császármetszés a kismamák és a jógaoktatók körében is nehéz téma. A "milyen volt a szülés?" klasszikus kérdésre gyakran hallom magam is azt a rövid választ, hogy "Hát, végül császár lett...". Eltekintve azoktól az anyukáktól, akik személyes döntésből maguk választják a műtéti utat, bizony, a császáros anyák nagy részének arca ilyenkor valamiféle szégyenérzetet, bűntudatod, zavart tükröz, hogy vajon a környezet mit szól ehhez a hírhez.

Ezekből is látszik sajnos, hogy még mindig elevenen él az emberekben az a feudális elképzelés, hogy a császáros anya "nem tudta megszülni a gyerekét". És az anya sokszor el is hiszi magáról, hogy ő erre képtelen volt, neki csak "kivették" a gyerekét.

Nem szeretem ezt a felfogást, mert a szülésélmény mindenkinek a sajátja, az anya és a baba a valódi szereplői, így vagy úgy, de ők ketten dolgoznak meg egymásért! Miért ne lehetne ez egy szép emlék, a várandósság boldog kilenc hónapjának még boldogabb befejezése?

Mindig elmondom pocakos mamáimnak, amikor már szülésfelkészítésre kerül a sor, hogy igenis készüljenek fel minden eshetőségre, és ne úgy induljanak neki a szülésnek, hogy "márpedig akkor én most hüvelyi úton világra hozom a gyermekem". A szülés nem csak arról szól, hogy a nő szül, hanem a baba is születik! Nem csak az anya munkája, döntései vannak benne, hanem a kisbabáé is! Gondoljunk bele csak abba, hogy a szülés akkor indul meg - és itt most tekintsünk el mindenféle orvosi beavatkozás lehetőségétől -, amikor a baba felkészült rá, és jelt ad az anyai testnek, hogy itt az idő!

A gyermek képes rá, és meg is választja születése idejét és módját is, és bizony van úgy, hogy a baba a gyorsabb utat választja.

Mindemellett ott van az anyai szervezet is, amely a várandósság alatt nap nap után alkalmazkodik az új helyzethez, az állandó változáshoz, pörög, dolgozik, hogy baba és mama is jól érezze magát. Nem meglepő, és nem ritka tehát az sem, ha a szervezet bonyolult rendszere a véghajrában elfárad.

De ne feledkezzünk meg azokról a kismamákról sem, akiknek valamilyen egészségügyi probléma (pl. szív- és érrendszeri gondok, szemproblémák, gerinc- vagy csípőproblémák, a baba mérete) miatt az orvosuk azt tanácsolja, hogy műtéti úton folyjon a szülés. Ők a császármetszés gondolatával még korábban kell, hogy megbarátkozzanak, és elfogadni azt, hogy nincsen lehetőségük a természet által adott úton világra hozni kisbabájukat.

Egyik eset sem szégyellnivaló, sőt! Én úgy gondolom, hogy ezek az anyák és babák még jobban megdolgoznak a szülés során azért, hogy a kellemes közös élmény, a kötődés korai érzése megteremtődjön köztük! És bizony, nekik is segíthet a jóga!

Hogyan? Lássunk néhány példát:

- A különböző relaxációs technikák segítik őket a babával való kommunikációban, hogy megbeszélhessék, elfogadhassák a műtét adta élethelyzetet. Ismerek anyákat, akik gondolatban végig a babájukhoz beszéltek a császármetszés alatt, s a pici végül teljes nyugalomban, sírás nélkül, békésen szuszogva született meg a hirtelen környezetváltozás ellenére is :)

- Légzőgyakorlatok alkalmazásával leküzdhetőek a műtét alatt esetlegesen fellépő kellemetlen érzetek, illetve a császármetszés után fájdalomcsillapító hatásúak is.

- A várandósság alatt rendszeresen végzett gyakorlatok (ászanák) segítenek a gyors felépülésben, hiszen megerősítik az anyai testet. A szülést követő első napokban, hetekben érdemes "fejben jógázni", tehát gondolatban végezni néhány gyakorlatot, mivel ez is hozzájárul a gyors regenerációhoz.

- A császáros anyáknál gyakori, hogy nem 2-3, hanem 4-5 napot is várniuk kell a szülést követően, mire beindul a tejtermelésük. Azonban a tejserkentő és mellizomerősítő gyakorlatok fokozzák a tejmirigyek működését, segítenek a tejelválasztás mihamarabbi beindulásában.

- És végül, de nem utolsó sorban, a gátizomtorna a császármetszés esetén is épp olyan fontos, hiszen bár a medencealapi izmok ilyenkor nincsenek kitéve erős fizikai hatásoknak, a váradósság kilenc hónapja alatt minden kismama esetében terhelésnek van kitéve a gáti terület. Úgyhogy a medencealapi izmok erősítéséért, regenerálódásáért érdemes gátizomtornát végezni a várandósság alatt és a szülést követően akár néhány nappal!

A szülés és születés mindenképpen csodálatos élmény!

Boldog babavárást!

Namasté!

Niki