"Ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni!" - Jó lenne, ha az életmódváltásban is nagyobb szerepet kapna a tanítás-tanulás, különben mindig a személyi edzőé /dietetikusé /ételszállítóé marad a felelősség, a kontroll, a döntés - a túlsúly pedig a Te derekadon.
A kontroll és túlsúly kapcsolatáról múltkor írtam egy bejegyzést, de most picit más megvilágításból nézzük a témát: igaz-e a megállapítás, miszerint a túlsúlyosok nem szeretik vállalni a felelősséget, nem szeretnek döntést hozni és kilépni a komfortból?!
Az elmúlt 12 év fitnesz-tapasztalatai alapján azt mondanám, hogy a túlsúlyosok 2 csoportra oszthatók:
� Az egyik csoport valamilyen oknál fogva, esetleg csak bizonyos időtartamra elutasította a felelősséget és jó döntéseket szokásokat a testével kapcsolatban - azonban alapvetően tisztában van vele (és ez más életterületen is látszik), hogy neki van teendője magával. Van belső motivációja, érzi a saját felelősségét. Hajlandó megtanulni jól választani, dönteni.
� A másik csoport nem érzi és érti, hogy az ő kezében van a felelősség és minden nap döntéseket hozunk, ők azok, akik szívesen kiadnák a kezükből a kontrollt:
- vakon követnek egy leírt diétát,
- beszednek valamit,
- mindennap étkezési naplót küldenek a személyi edzőjüknek, aki előre megírta, mit kell enni,
- megrendelik a kaját.
Az ő mottójuk, hogy "valaki mondja, számolja ki nekem, hajtson engem!"
Egyszóval: valaki más hozzon jó döntéseket, válasszon és gondolkodjon helyettem, sőt, amennyit lehet belőle, annyit hajtson végre ő (helyettem). Természetesen azonban ha megszűnik a kontroll (már nincs személyi edző, vagy nyaraláskor svédasztal vár a kiszállított kaja helyett), a folyamat meg is áll, hisz az illető nem tanult meg jó döntést hozni, és a cél érdekében lemondani a kényelemről, ízekről, stb. saját magától.
A felelősség nyomában: az első konzultáción kiderül, le fogsz-e fogyni!
Szinte az első konzultációnál lehet tudni, hogy melyik csoportba tartozik az illető, és ebből lehet következtetni, hogy hosszútávon sikeres lesz-e az életmódváltás vagy sem. Az első beszélgetésnél ezért szoktam az időbeosztásról és munkáról beszélgetni. Az illető ezen a területen is vagy vállal felelősséget vagy nem, vagy hoz jó döntéseket vagy nem. Aki az elején leszögezi, hogy a munkahelyén hülye időbosztásnak van kiszolgáltatva, ő nincs hatással rá, áldozatként reagál, az valószínűleg életmódváltásban sem él majd a döntési jogával, és választ jobb utakat.
Ne enni adj: tanítsd meg jól enni és sportolni
Leegyszerűsítve mondhatnánk, hogy az egész fitneszpiac erre a kontroll-igényre épül (a dobozolt kaják, a tápkieg csomagok, a szolgáltatások, stb.) - én személyi edzőként mégis (vagyis pont a fentleírtak miatt) azt az elvet vallom, hogy "Ne enni adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni!" - vagyis: a kezdetekkor kell persze a konkrét edzésterv, mintaétrend, kiszámolt tápkiegek, de a hónapok alatt inkább megtanítom neked az edzéselmélet alapjait, mit miért hányszor hogyan, hogyan tovább, merre lehet még másképp fejlődni, hogyan lehet másképp gondolkodni önmagunkról.
A Fitnesz és Coaching Koncepciómnak ez a lényege: nem kell életed végéig hozzám (vagy más szakemberhez járnod), ha megtanulod az alapokat a fitt életmódról, és magadról úgy gondolkodni, ahogy az neked jól működik (= pozitív énkép kialakítása)...
