Költöztünk. Kicsit furcsa volt a folyamat, mert 7 évet éltünk Ádival kettesben (szinte a születése óta egyedül neveltem), és valahogy mindig is úgy képzeltem, hogy ez így marad. Tudom, a legtöbb szingli anyuka átmenetiként kezeli a szingli éveket, és sokszor utálják is, én viszont szerettem és élveztem minden nehézségével együtt az egyszülőséget. Nem féltem egyedül lenni, nem kerestem minden áron párt, és mivel nehezen alkalmazkodó típus vagyok, talán nem is bántam volna, ha ez mindig így marad. Csak hát a szerelem, ugyebár. Közbeszólt.
Szóval váltottunk: lakást, kerületet, életformát, családformát, mindent. Na jó, nem mindent, mert a párom csodálatosan alkalmazkodott hozzánk, a fontos dolgainkat, szokásainkat, mindenfélénket hoztuk magunkkal. Csak a nagyon gagyi, kínaiban vett kiskanalaimra mondott nemet. Tudjátok, az a fajta kiskanál, ami annyira vékony, hogy 2 ujjal elhajlítod - jobb estedben, mert rosszabb esetben elvágja a nyelved. Nos, erre mondta a ház ura, hogy eddig és nem tovább. A súlyzóim, a kettlebell és egyéb fitnesz eszközeim viszont bevándorolhattak a sportszeres szekrénybe, ami nagyon megnyugtatott. Az otthon ott van, ahol a kettlebellem állandó polcot kap.
A lényeg, hogy legfőképp nyilván a helyszín változott: az elmúlt 2 hétben rengeteget sétáltunk, hogy felfedezzük az új helyeket, játszikat, edzőparkokat, boltokat, fagyizót és egyéb helyszíneket. Már edzettem is a szabadban is, meg edzőteremben is, meg itthon is. A mozgás olyan alappillér az életemben, ami mindig velem lehet. Amikor elkezdek melegíteni, bárhol vagyok is, megtalálom a belső egyensúlyom és erőforrásaim.
Írnám, hogy huhh, mennyi alkalmazkodást és súrlódást tartalmazott az elmúlt 2 hét, de ez így nem igaz. Ha az együttélés nehézségei felmerülnek a gyakorlatban, ígérem írok arról is. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak a házasból egyedülállóvá válás, hanem a fordított folyamat is tartogat nehéz perceket! Hisz minden változás kihívás! Egyelőre azonban még a szép, új, közös otthon újdonságát, és a párom mindennapos közelségét élvezzük. Arra is számítottam, hogy a kisfiamnak lesznek problémái a sok újdonsággal, de első perctől imádja az új élethelyzetet, az új szobáját, és a nevelő apát meg eddig is imádta. És ugye a pár nap alatt szétszedett ház és lárma nem neki probléma :P
És, hogy tényleg mennyire szuper párom van, arra bizonyíték az alsó kép! Múlt héten 1,5 napos "kimenőt" kaptam: a fiúk programot csináltak, én pedig a csodálatos Duna-parton dolgozhattam! Mivel újra önállóan dolgozom, nagyon is szükségem van az inspiráló, nyugodt környezetre és csendre, ezért aznap szuperül haladtam:) Aznap találtam ki az INGYENES új fejezet nyitó ajánlatomat is egyébként!
Szóval indul egy egészen új élet: hármasban. Új helyen. Új munka beosztással, újra edzőként, coachként / vagyis vállalkozóként. Biztos vagyok benne, hogy új fejezetet nyitni mindig érdemes, főleg ha az előző fejezet már véget érni látszik :)
Blanka
