Amikor igazán akarsz valamit, azt el is érheted. Talán nem azonnal, talán csak kis lépésekben – de a tiéd lehet, akár hiszed, akár nem. Legalábbis ezt mondják. Akkor miért van az, hogy évek óta minden tavasszal kudarcba fullad a fogyókúrád? Hogy te igazán nagyon akarod azt a tökéletes alakot, mégsem vagy a közelében sem?

Mivel edzőként szemtanúja sok nagy fogyásnak, alakulásnak, észrevettem, hogy egy bizonyos ponton eldől, hogy az illető hölgy elképesztően fog-e alakulni vagy épp semmi változás nem lesz az alakjában, esetleg abba is hagyja a programot.

Amikor valaki eljön személyi edzésre, az első alkalommal konzultálunk. Meghallgatom, mit szeretne, hogyan képzeli el a munkát, mik az eddigi élményei az edzést-diétát illetően, majd elmondom én is, hogy nagyjából mire számíthat. Ha különösen bizonytalannak vagy kétségbeesettnek tűnik a hölgy az alakját illetően, azonnal elmondom neki, hogy nálam az a szabály: nincs önostorozás, hisztizés, önsajnálat. Ezek az élmények ugyanis csak kézifékként funkcionálnak a programban, semmi szükségünk rájuk! A folyamat, akkor lesz sikeres, ha mindenki részt vesz a munkában, igazi csapatként: az edző és a szaktudása, és a vendég: agyban, testben, lélekben.

Meg kell tanulni önmagaddal csapatban dolgozni! Meg kell értened, hogy nincs értelme úgy edzeni, hogy közben lesajnálóan vagy undorodva nézegeted magad a tükörben. Az önsegítő könyvek erre mondják, hogy „azt teremted, amit érzel” – azonban van egy sokkal praktikusabb oka is ennek a gondolkodásnak. Ha percenként megnézed magad a tükörben, nem pörög az edzés, elmegy az időd, elmegy a kedved, talán be sem fejezed, de minimum megutálod az edzést. A cél viszont pont az, hogy megszeresd az edzést. Hogy az étkezésben megtaláld az optimális mértéket. Hogy legyen kedved csinálni!

Természetes, hogy az elején nem tetszik, amit látsz, ezért is kezdtél bele a változtatásba – de a csavar az egész sztoriban pont az, hogy kezdd el MOST úgy érezni magad, mint az a fitt lány, aki majd leszel!

Tudom, erre a válasz (pláne ha valaki régóta vagy sosem volt elégedett az alakjával) ez: „De hát nekem fogalmam sincs, milyen érzés az. Fogalmam sincs hogyan néz magára a tükörben az, aki tetszik magának. Agykontrolloznám én a lapos hasat, de milyen érzés az?!”

Az én tanácsom a következő: amit el tudsz képzelni és át tudsz érezni, azt képzeld el, és érezd át. Amit nem, azt pedig egyelőre told félre, ne görcsölj rajta, hagyjad. Például:

„Múltkor sikerült egyben lefutnom 10 percet, szuper érzés volt” – ok, akkor ezt az érzést jegyezd meg, írd le, éld át erősen és idézd fel gyakran!

„Undorító a hasam, és nem tudom elképzelni, hogy valaha kisebb lesz” – ok, akkor a has-téma menjen egyelőre a polcra.

„Tegnap igazi fitnesz-fíling járt át az edzőteremben, olyan jól átmozgattam magam!” – szuper, akkor erre emlékezz holnap is és idézd elő újra és újra!

„A mai zumbán béna voltam, csak én nem tudtam lekövetni a koreográfiát. Nem való ez nekem!” – ok, akkor a zumba és koreográfia gondolata egyelőre félretéve addig, míg lenyugszol és úgy döntesz, újra megpróbálod, egy lelkesebb pillanatban.

És Neked mi vált be? Mondd el a facebook-oldalunkon! : )

Szép napot, üdv, Blanka