•Ülj le egy székre, és hunyd be a szemed. Lélegezz mélyen, egyenletesen, és fentről lefelé lazítsd el magad, minden kis izmod: az arc, a nyak izmait, a vállakat, a karokat, a mellkast, a hasat és a hátat, a combokat, a lábszárat és a lábfejet. Nagyon fontos, hogy kényelmesen ülj. Ha úgy érzed a tested könnyű lett, kezdj a légzésedre koncentrálni. Érezd, ahogy az orrodon beáramlik a hideg levegő, majd ahogy kiáramlik a meleg levegő. Csak erre koncentrálj 20 ki és belégzésen keresztül. Most képzeld magad elé az érzelmeidet, a jókat és rosszakt egyaránt. Sokan vízként képzelik el az érzelmeket: zavaros folyóként, vagy sötét tengerként – bárhogyan is nézzen ki, próbáld lecsillapítani őket, váljon tisztává, csillogóvá a víztömeg. Ha ez sikerült, az elmédet csendesítsd le: a mindennapi gondolatokat, gondokat, melyek néha már az őrületbe kergetnek folyamatos zakatolásukkal. Most is az egyenletes légzés, és a vizualizáció segíthet. Közismert módja ennek az elcsendesedésnek még az egy szóra vagy hangra való koncentrálás (OMMM…), vagy hogy gondolatban kisepregesd a bensőd, hogy csak a csend és tisztaság maradjon meg benned.

•A dolgod mostantól csak annyi, hogy befelé figyelj, és hallgass a megérzéseidre. Elképzelhető, hogy zavaros képek, vagy gondolatok jelennek meg előtted. Ilyenkor nincs más teendőd, mint hogy átérzed, mit akarnak üzenni. Nincsenek szabályok arra, hogy mi minek a jelképe. Csupán te vagy, és a kíváncsiságod – rá kell hangolódnod önmagadra. Időzz el ebben a meghitt nyugalomban, és ha úgy érzed elég volt, számolj 1-5-ig, nyisd ki a szemed, és folytad a napod azzal a tudattal, hogy megint picit közelebb kerültél önmagadhoz.