Hadd kezdjem egy személyes történettel, vagyis kettővel. Életemben kétszer küzdöttem depressziós-szorongásos tünetekkel, először tizenévesen (ekkor terápiába is jártam), másodszor a szülés után. Mindkét alkalommal segített a sport, méghozzá nagyon látványosan, érezhetően. Meggyőződésem, hogy a sport annyi pozitívumot ad, amennyit csak lehet. Rengeteg sztorit tudnék mesélni az elmúlt 12 év edzői tapasztalataiból, mikor pánikbetegségen, szorongáson, depresszión, önértékelési problémákon segített a puszta edzésprogram.

Miért segít a sport depresszió esetén?

I. Mert örömforrás, elvisz a flow-ba, segít kikapcsolódni, és stresszmentesít!

II. Mert stresszlevezőként tökéletes, a fizikai fáradtságtól jobban alszunk!

III. Mert segít a napirend kialakításában, márpedig a rendszeresség kialakítása a jól-lét alapja!

IV. Mert boldogsághormonokat termelünk sport közben!

V. Mert optimalizálja az étvágyat, és serkenti az anyagcserét, vagyis egyszerűen jobban érezzük magunkat!

VI. Mert társaságot ad, vidámságot, új kapcsolatokat - vagy épp jóleső magányt!

VII. Mert sikerélményt ad, ami az önértékelés egyik alapja, és erősíti a hitet, hogy tudunk változni, erősnek lenni, jól lenni - egyszóval erősíti az erőforrásainkat, önmagunkba vetett hitet és a pozitív énképet!

Még több gondolat ezzel kapcsolatban itt: www.hamoriblanka.hu

Amikor nem segít a sport depresszió ellen...

Azonban azt azért megjegyezném, hogy vannak esetek, amikor a depresszió vagy más probléma kiváltója pont a túltelítettség, túl feszes élet, túl sok elvárás... Ilyenkor a sportot nem egyből vagy okosan (örömforrás) gyanánt, magas célok nélkül érdemes beiktatni. Más esetben pont a sportolók küzdenek depresszióval: ilyenkor a sport (vagy adott sportág) már nem (vagy nemcsak) örömforrásként jelenik meg, tehát más oldalról kell megközelíteni a problémát. 

Képzett szakember segíthet eldönteni, hogy a sportot milyen formában (pl. sportterápia!) iktassuk meg az életünkbe depresszió esetén! A VIP-csoportomban találsz képzett pszichológusokat, keress bátran.