Korábban eszem ágában sem volt túl személyes dolgokról írni a blogban. A 30 lépéses projektem viszont pontosan erről szól: hogy megtanuljak nyitni, önmagam adni és megérteni, hogy

senki sem bánthat, ha az vagyok aki, és szeretettel élem az életem.

A félelem ellenszere a nyitás. Ezt nagyon nehéz felfogni és elfogadni valakinek, aki évekig küzdött a bántással, fenyegetéssel, sértegetéssel, megalázással. A nyitási kísérletek sorra azt bizonyították, hogy nyitni nem éri meg, kiszolgáltatottá tesz. A folyamatos megalázás visszahúzódóvá tesz, félelemmel tölt el.

Apró lépés a mai online világban, ahol mindenki rengeteg képet oszt meg magáról, de nekem nagy előrehaladás, hogy az elmúlt hetekben sok-sok képet osztottam meg magamról:

mert ráébredtem, hogy a kiszolgáltatottságtól való félelem egyik ellenszere a megnyílás. 

És ez persze nemcsak képekben nyilvánul meg: próbálok bizalmat szavazni embereknek, helyzeteknek, lehetőségeknek. Elhinni, hogy nem feltétlenül bántás a vége.

Szóval íme én, smink, póz, és jobbnaktűnniakarás nélkül:

Mert minden félelem eltűnik, ha megnyílunk. Így nézek ki. Ez az én sztorim. Ilyen vagyok én.

Blanka